--eternal shine of a spotless mind--- kissé kaotikusan kavargó kilengésekkel körbetűzött komolyságok és komolytalanságok
május 12, 2013
Memories that sticked
szóval elmegyek Debrecenből. nem is tudom, miért fura, hiszen sose szerettem. na de nem is gondoltam bele, hogy elmegyek innen, hogy egyszer nem itt leszek. :S furcsa. mindenesetre. és nosztalgiahullámok öntenek el.
emiatt arra gondoltam, összeszedem az elmúlt 10 évemet a Főnix városában, olyan freestyle módra.
mikor idejöttem, alig 18éves voltam, optimista. éppen rokkker lettem, acélbetétes bakanccsal és életem akkor első egyetlen és legnagyobbnak hitt szerelmét távkapcsolatra ítélve, volt osztálytársak társaságában érkeztem.
emlékszem, a buszon, mikor Zsikével jöttünk, a négyesülésen szemben ült Eszter és Linda, 323Ft volt egy 63,5%-os diákjegy Debrecenbe. Mivel nem kaptunk kolit, Zsikével egy nagyszobán osztoztunk a Malompark mellett a Füredin egy tízemeletes 10. emeletén.
Az albit Time-nak köszönhetjük (R.I.P), Ildi az ő szobatársa volt korábban. csatlakozott hozzánk még a másik félszobába Kati, a rózsadombi biológus, aki két kézzel tépte a csirkecombot, és wc-papírba törölt kezet utána.
vasárnap este, mikor Debrecenbe értünk, 3mp-ben megbeszéltük Marcsival, hogy akkor melyik 12-essel megyünk a tescoba, heti bevásárlásra. Zsike mindig vitt haza csokit Petinek.
Herr Doktor Pilarsky-tól 5-öst kaptam Phonetik-re :-.D
Marcsi a vizsgaidőszakban aludt nálunk rendszeresen, illetve sikerült pszichoszomatikus módon majdnem kivetetnem a vakbél-féregnyúlványomat a vizsgaidőszak előtti stresszben.
vizsgaidőszak, alapvizsga, ilyesmik, Herr Lohde konstatálja, hogy angolosan beszélek németül, majd megkérdi, miért.
tavasszal elköltöztünk Elvira nénihez a Kassairól nyíló kis utcába, ahol alig bírtuk ki az év végéig :) Zsikével akkor már külön szobánk volt. Adrienn és Zsani is ott laktak, a földszinten. :-))) nem is értem, hogy tudtunk akkor ilyen helyen lakni, sok emberrel együtt, házinénivel :-)))
az egyik előadás előtt hallottam egy olyan kollégiumról, ahol nem a HÖK dönti el, kit vesznek fel.
másodévre, majd harmadévre így kerültem a Svetits Római Katolikus Egyetemi Kollégiumába.
Itt nagyon sok különféle lányt ismertem meg, illetve sok érdekes dolgot tudtam meg emberekről, életekől.
jó volt, hogy közel esett a buszvég, ha haza akartam menni, illetve a hűtőben fel kellett címkézni a dobozainkat. ma is van egy dobozom még, amin rajta van a régi címke.
Ibolya, aki ebben a koliban két évig szobatársam volt, mindig kedves, és türelmes volt. együtt átrendeztük a szobát is, sokat nevettünk :-) Anna és Nóri, a tesók, na velük is sokat bandáztam, TK-s Zsuzsival egyszer rettentően berúgtunk garonne cherrytől (azóta nem bírom meginni)
Evelin és Marcsi, akik szobatársak voltak, Rita, Timi - Ildi a kis kosarával :-DDD Vera és Judit nővérek - mind-mind meghatározóak voltak. Eszter, a majd' végzős német szakos lány, aki a tv-szobában lenémított rubinttrékucira tornázott :-)
még házirendet is írtam a "számítógép-terembe", ahol akkor már elavult, mégis működő gépeken írhattuk esszéinket. én pendrive-ra mentettem, a többiek alufóliákba csomagolt floppykkal rohangáltak :-))
a két év egybemosódik, de utólag látom csak, mennyit is adott.
a harmadév tavaszán az ónagy csodás szerelemnek is vége lett, hónapokig, sőt, egy évig bánatot okozva.
negyedév, már Újkoli, szobatársak, buli, fanta. ... folyt köv
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése