Nos, nem :D. Még mindig keresem a nyertest. Egyre valószínűbb, hogy nem fogom megtalálni :)
Most úgy gondolom, hogy a magabiztos, önbizalommal megfelelő mértékben megáldott, mégis rugalmatos (igen, lett ilyen szó) egyed a nyertes. Már persze ha ezen tulajdonságait közvetlen környezete is megfelelően érzékeli és értékeli.
Újfent érdekes volt visszaolvasni a korábbi témákat. Fura dolgok ezek, korábbi énjeinkkel találkozni, megpróbálni megérteni, visszaemlékezve, más szemszögből, több élettapasztalattal kicsit újraélni a régi dolgokat... nehéz eldöntenem, hogy segít feldolgozni, vagy inkább segít emlékezni és tovább haragudni, emlegetni, sebet késsel nyitogatni az, amit újraolvasok.
Vagy a több újraolvasás segít túllépni ezeken? Unásig olvasom, és akkor már végre kijön a tüske? Végre megértem, vagy legalább elfogadom, és nem nyomaszt tovább, ha eszembe jut?
Vagy sem nem értem, se el nem fogadom, de el tudom felejteni, le tudom róla választani a haragot, a fájdalmat, a negatív élményt és semleges emlékként eltárolni, hogy azért elő lehessen hívni?
Vagy ki is íródik a ROM-ból és lesz helyem boldog emlékeket tárolni azokon a biteken? És ez továbbvezet: Vajon véges az emléktárunk? És lehet, hogy a negatív emlékek 2x-3x annyi helyet foglalnak el, és minden előhíváskor végigégetik a távot oda-vissza? Nem csoda, ha megmérgeznek, megbetegítenek minket.
Nade ha nem az újraolvasás, vajon mi fosztja meg őket káros, fájdalmas hatalmuktól?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése