szóval nincs kedvem. emberekhez beszélni. small talkolni. jópofizni. igazából senkihez nincs kedvem hozzászólni. a fassság meg kifejezetten idegesít. de csak nézek ki a fejemből. inkább szóra se méltatom.
nehéz eldönteni, hogy rezignált vagy indiszponált vagy passzív vagy mivan.
najó, megszólalok, de akkor se érdekel, mi a válasz, mintha nem jutna el teljesen oda, ahová kell. na és újabban ez rendszeresen előfordul. de mitől van. jó ez? érdemes "szemlélődni", ahogy a jóga mondja? csak nézni, hogy hat rám valami, milyen érzéseket kelt? vagy felesleges? időpazarlás? erőnek erejével össze kellene kaparnom magam és aktívvá válni meg jókedvűvé?
furcsa-e hogy az általában "vihánc" stílus (most nem jut eszembe megfelelőbb kifejezés) ilyenkor eltűnik? ez jelez valamit? ha igen, pozitívat?
a kérdések visszatértek. a hangulat tanulságos. csak még nem tudom, mi lesz a tanulság. de ha ilyen "gyakran" történik, akkor biztos fontos. vagyis az lesz, ha egyszer megtudom, miért van és mit jelent.
ja és újabban ezt kell rongyosra hallgatni :-)))):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése